•  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Kalendár zvozu odpadu

Kultúra

Kelenye, a Középső-Ipoly menti hagyományőrző kisközség sokáig megtartotta régi arculatát. A Felvég alápincézett, nyeregtetős, kiugró csepegetőereszes és „falajjás“ házai közül még ma is több áll. 

Sokáig fennmaradtak a régi mesterségek s a háziipar is. Az 1970-es években még több kosárfonó dolgozott a faluban. Szép kézikosarakat készítettek, melyeket az asszonyok ünnepi alkalmakra vettek elő, ezekben vitték például a lakodalmakra a süteményt vagy a tojást, de készítettek „hátikosarat“, szakajtót, filkasokat és cirokseprűt is. A szövés-fonás alapanyagát, a kendert mindenkinek meg kellett termelnie, amit aztán megannyi munkafolyamat után a szövőszéken „szátván“szőtték meg.

A jeles napok szokásai közül legtovább élt a lucázás. A fiúgyermekek köszöntője többféle célzást, kívánságot tartalmaz, mindenekelőtt a bőség, az erő, a szaporodás óhaját fejezi ki.

A színjátékszerú kiszehajtásra még az 1960-as években is sor került. Célja egyebek között az volt, hogy a bábuval együtt kivigyék a faluból a dögöt, a betegséget, a telet és a böjtöt is, a kiszehajtó lányok pedig minél előbb férjhez menjenek.
Csaknem a mai napig fennmaradt a karácsonyböjti ablakok alá járás szokása és az ostyahordás is.

Az emberélet fordulói közül a lakodalom szokásai is sokáig hagyományozódtak. A kelenyei lagzinak is kiemelt mozzanata volt az örömkalács-vitel. A lakodalom legdíszesebb kalácsát- melyen gyertyák és csillagszórók villogtak- ágakkal, színes papírokkal díszítettek, s a vőfély fején vitte azt a vőlegényházhoz, amikor a menyasszony is ment. A kalácson elhelyezett ágak az életfát, a termékenységet szimbolizálták, s mindenkinek kellett belőle ennie. Ezt a szokást az 1943-as ipolysági honti napokon is bemutatták a kelenyeiek, valamint 2006-ban Dunaszerdahelyen a nemzetiségi fesztiválon.

Népviseletét a falu az 1950-es évekig őrizte. A nők sima és dudlosujjú inget, kivágott pruszlikot viseltek, melyre ünnepeken fehér hímzett, fekete vagy színes gácsi kendőt tettek. Télen „frakkos“ kabátot hordtak. Az alsószoknyák alá színes „pendel“ került. A szakácska fekete brokátból vagy gyolcsból készült. A lányok hajukat két oldalt „dupétba“ hátul „brekocsba“ fonták. Az első világháborúig a menyecskék színes szalagokkal, gyöngyökkel gazdagon díszített „fíkötőbe“ jártak. Ehhez „vidluskát“ hordtak. A főkötőt a szarvaskendő váltotta fel. Lábukon csizmát vagy magasszárú cipőt hordtak. A férfiingeket is gazdagon kihímezték. A posztólajbit ezüstgombokkal díszítették, a gatya, illetve posztónadrág fölé szakácskát kötöttek.

A falu szép népdalait, úgy mint a népviseletet a menyecskekórus és a népdalcsoport a mai napig ápolja tudatosan.
A régi tárgyi emlékekből 2005 –ben állandó kiállítás nyílt a falumúzeumban. 

Úradné hodiny

Každý pracovný deň

08:00 - 12:00 | 13.00 - 15:00

Fotogaléria

Kalendár